Diab-Pont Magazin

nálunk minden a cukorbetegekről szól

Legújabb cikkeink

Friss hírek

1 1 1 1 1 (3 Értékelés)

A cukorbetegség jelenléte egy házasságban vagy párkapcsolatban olyan nehézségeket okoz, amelyeket muszáj feldolgozni. A cukorbetegséggel való együttélés még akkor is nehéz, ha társunk valóban támogat ebben.

Amikor a cukorbetegség megjelenik egy házasságban, akkor addigi kiegyensúlyozott kapcsolatuk kétségekkel, félelemmel és zavarodottsággal telik meg.

Egy krónikus betegséggel küzdő ember – így a cukorbeteg is – úgy érezheti, hogy nem szeretik, nem méltányolják és félreértik, ezért egyre kevesebb energiát tud fordítani a fennálló és a későbbiekben várható problémák megoldására. Nagyon fontos ennek felismerése és a stressz-helyzet enyhítése, mielőtt ez újabb veszekedéshez vezet. Egy beteg, György, ezt így fogalmazta meg: „Húsz éve vagyok házas, kilenc hónapja lettem cukorbeteg de a feleségem elfogadta ezt a helyzetet. Amikor beteg lettem, a feleségem úgy érezte, mint akit elhagytak, én pedig nagyon lehangolt voltam.”

A házasságokban keletkező feszültség egyik leggyakoribb oka a cukorbeteg fél hangulatváltozása.

Ezt a kedélyállapot hullámzást az okozza, hogy a vércukorszint vagy nagyon magas vagy nagyon alacsony. A házastárs valamennyi negatív viselkedéséért azonban nem lehet teljes mértékben a cukorbetegséget okolni. A hangulatváltozással kapcsolatban György így látja:”A feleségem a cukorbetegséget okolta a hangulatváltozásaimért, és ahogy most visszatekintek az elmúlt hónapokra, sokszor ez volt a probléma. Úgy gondolom, hogy a házastársaknak továbbra is szeretniük kell egymást, hűségesnek és megértőnek kell lenniük egymáshoz.”

De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Előfordul, hogy a hangulatingadozásnak valós és érthető oka van. A problémákat meg kell beszélni, és megoldást kell keresni. Péter cukorbetegségét 1987. áprilisában diagnosztizálták. „A diagnózis előtt elképesztően rosszkedvű, türelmetlen és ingerült voltam. Még most is előfordul, hogy fáradt vagyok, ezért nem mindig tudok aktívan részt venni a közös feladatok elvégzésében.”

Nagy problémát jelent, ha a cukorbeteg fél nem hajlandó elfogadni a betegség tényét.

Ilyenkor gyakran előfordul, hogy nem vállalják a diabétesz kezelésének felelősségét, vagy nagyon félnek attól, hogy mit okozhat a betegség az életükben. A nem beteg házastársnak nagyon nehéz a helyzete, ha társa nem akar tudomást venni a betegségről, azonban „mindössze” annyit tehet, hogy továbbra is szereti és támogatja. Nagyon nehéz megállni, de ilyenkor nem használ a jó tanács, a dorgálás vagy a kritizálás, mert amire a betegnek szüksége van, az a bírálatoktól mentes törődés.

Mindkét félnek részt kell vennie a cukorbetegség kezelésében, mert különben a beteg úgy érzi, hogy egyedül maradt a bajban.

Ha azonban mindketten nyitottak annak megoldásában, hogy hogyan kezeljék az életük részévé vált cukorbetegséget, akkor ez egy olyan közös tapasztalatszerzés lesz, amely mindkettőjüknek segít. Irén tíz éve házas, és férje aggódik az étkezése miatt: „A férjem nagyon mérges rám, ha kihagyok egy étkezést, vagy olyat eszem, amit nem kellene. Annak érdekében, hogy segítsen nekem, együtt tanultuk a cukorbetegség kezelésének módjait. Általában ő az, aki otthon főz, és mindig elolvassa a tápanyagtáblázatokat.”

Ha a nem beteg házastársat nem érdekli párja betegsége, az komoly gondokhoz vezethet kapcsolatukban, hiszen a cukorbeteg úgy érzi, hogy elidegenedtek egymástól.

Ha társunk cukorbeteg lesz, a betegség ugyanúgy a mi életünk része is lesz, hiszen nem választhatjuk szét párunkat a betegségétől. Zsuzsa már a házassága előtt is cukorbeteg volt. Arra a kérdésre, hogy a betegség okozott-e megpróbáltatást a házasságában, így válaszolt:”Persze, természetesen. Én nem vagyok az az engedékeny típus. A kapcsolatunk elején Balázsnak fogalma sem volt arról, hogy mi a cukorbetegség. Ezért egy szót sem szólt, ha édességet akartam enni, nem beszélt le arról sem, ha éppen süteményt akartam sütni.”

Zsuzsa férje azóta már aktívan részt vesz a cukorbetegség kezelésében, és a feleség ezt így látja:”Most, hogy már valóban ismeri a betegséget és a beteg életminőségére gyakorolt hatásait, a család „mini diktátorává” vált. Szomorú, de igaz: ha én nem kezelem rendesen a helyzetet, akkor ő teszi, mert nem akar elveszíteni engem a betegség miatt.”

Példájukon keresztül jól látszik, hogy a férj kezdeményezte a segítségnyújtást a betegségben úgy érzelmileg, mint a feleség cukorbetegségével kapcsolatos mindennapi teendő ellátása terén. Amíg mindkét házastárs partner ebben, a cukorbetegség okozta esetleges stresszhelyzetek megoldhatóak.

A diabétesz sajnos az érintettek életét minden szempontból befolyásolja, legyen az utazás, mozi vendégség vagy akár az intim pillanatok.

Ha a cukorbetegség gyengeséget és fáradtságot vált ki, akkor változtatni kell az eredeti szándékon. Ez ugyanolyan része a cukorbetegséggel való együttélésnek, mint a gyógyszerszedés vagy az inzulin beadása. Mihály öt éve cukorbeteg. „A szex hiánya (az impotencia) feszültséget okozott a házasságomban. Úgy érzem, hogy a feleségem nem érti, hogy mire lenne szükségem. Ez a meg nem értés az étkezésekben is nyilvánvaló.”

István, aki két és fél éve nős, a cukorbetegséget a házasságkötés elé helyezte. „Időnként az alacsony vércukorszint befolyásolja a szexuális teljesítőképességem. Az is előfordul, hogy az előre megtervezett étrendem megnehezíti a nyaralást azáltal, hogy alkalmatlannak tűnő időpontban kell ennem vagy túlságosan csábító édességek vannak körülöttem, amelyeket egyébként elkerülök.” Arra a kérdésre, hogy hogyan boldogulnak a cukorbetegséggel, István így válaszol:”Mindketten egészségesen étkezünk, szeretünk sétálni és próbáljuk egymást segíteni azzal is, hogy rendszeresen mozgunk együtt.

Amit mindketten megtehetnek, hogy hogy utána néznek a cukorbetegséggel kapcsolatos tényeknek

Így elkerülhetők a félreértések és ez a kapcsolatban megértést és együttérzést eredményez. Margit három házasságon van túl. „Mindhárom férjemnek volt egy közös vonása: egyik sem értette a cukorbetegség érzelmi és fizikai részét, és hiába szerettem volna megosztani ezt velük, ők nem akarták.”

A feleknek azt is meg kell tanulniuk, hogy hogyan beszélnek a cukorbetegségről mindennapjaikban.

Az elvárások és a csalódások megbeszélése enyhítheti a feszültséget mielőtt elpattanna a húr. Ha nyomaszt bennünket valami, beszéljük meg párunkkal. Mondjuk el saját egyéni és házastársi elvárásainkat, és tudjuk meg párunkét is. Arra a kérdésre, hogy a felesége valaha is okolta-e a cukorbetegséget a rossz kedve miatt, Kristóf, aki két éve cukorbeteg, így válaszolt:”Persze. Amikor nagyon leesik a vércukorszintem, rosszkedvű leszek. A feleségem mindent megtesz, és nyíltan tudunk erről beszélni”.

Tamás tizenöt éve nős és hat éve cukorbeteg. „Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, időnként úgy bántak velem, mint egy porcelán babával, ami bármelyik pillanatban eltörhet. A feleségem aktívan részt vesz a diétámban és a testmozgásban. Beszélünk a cukorbetegségről, amikor szükséges, de nem ez a fő téma állandóan.”

Mások támogatása enyhítheti a cukorbetegséggel járó félelem vagy frusztráció érzését.

Kutatások egyértelműen igazolták, hogy a támogató kapcsolattal rendelkezők jobban karbantartják a cukorbetegségüket. A támogató kapcsolat persze mindenkinek mást jelent. Sokat jelenthet már az is, ha egy családtag elkísér bennünket az orvoshoz. Nagy segítség, ha egy barát vállán elsírhatjuk a bánatunkat vagy a testvérünk minden reggel együtt kocog velünk, hogy ne legyünk egyedül. Ha a cukorbetegek érzik, hogy szerető és gondoskodó emberek veszik őket körül, akik gondoskodnak róluk, akiknek elmondhatják legmélyebb érzéseiket, akkor sokkal valószínűbb, hogy betartják az előírásokat, jobb lesz a vércukor szintjük és biztosabbak lesznek abban, hogy együtt tudnak élni a cukorbetegséggel.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés