Diab-Pont Magazin

nálunk minden a cukorbetegekről szól

Legújabb cikkeink

Friss hírek

1 1 1 1 1 (2 Értékelés)

A cukorbetegek jelentős része napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra igyekszik betartani az előírt diétát, hiszen tudják, hogy enélkül mit kockáztatnak: lemondanak a csábító, de magas szénhidráttartalmú élvezetekről, ha így elkerülhetővé válnak a látásvesztéssel, amputálással vagy a veseelégtelenséggel járó szövődmények.

Az ünnepi asztal folyamatos kísértést jelent

Valamennyi érintett kitapasztalja, hogy melyek azok az ételek, amelyek számára megfelelőek, eheti a munkahelyén is, és nem emeli meg annyira a vércukorszintjét, hogy az káros legyen. Aztán jönnek az év végi ünnepek, és fejre áll a világ. Hirtelen minden – vagy majdnem minden – az étkezésről szól. A hétköznapi négy-öt étkezés is elég nehéz időnként, de a naponta 20 vagy annál is több alkalom a legnagyobb önfegyelemmel rendelkezők számára is hatalmas megpróbáltatás.

Előjönnek a régi szép emlékek

És az egészben az a legrosszabb, hogy ezek ételek egy egész életre szóló emlékek sorához kapcsolódnak. Szinte fáj ha vissza kell utasítani egy szeletet a nagymama receptje alapján készült beigliből, ami már négy éves korunkban is a kedvencünk volt. A munkahelyi összejövetel is tele van olyan finomságokkal, amelyeket korábban imádtunk, nem is beszélve a barátok vagy a rokonok által készített, az asztalon évente csak egyszer megtalálható élvezetekről.

A háttérben ott a következményektől való félelem

A cukorbetegen kívül mindenki más bármit ehet ezekből azzal az ígérettel, hogy januártól úgyis fogyókúrázni fog. Mi azonban pontosan tudjuk, hogy a több hetes féktelen evés tönkreteszi az egész éven át tartó kemény munkánkat és az oly nehezen kialakított étkezési rendszerünk teljes mértékben kisiklik.

A vége pedig depresszió vagy harag

De a másik oldalról egyéb veszélyekkel is szembe kell néznünk. Ha minden ünnepekhez kötődő finomságról lemondunk, komolyan kockáztatjuk azt, hogy mély depresszióba süllyedünk, vagy iszonyú haragot érzünk azokkal szemben, akik ennyire felelőtlenül rombolják saját egészségüket. Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy főleg az ünnepekhez kapcsolódó étkezések jelentősen érzelmi töltetűek, ezért a legtöbbünk számára rendkívül nehéz úgy lemondani róluk, hogy ez ne okozzon nekünk lelki megpróbáltatást.

Mit lehet tenni?

Sajnos nincs mindannyiunk számára egyformán jó válasz erre a kérdésre, hiszen életünk, körülményeink és felfogásunk is különböző. Léteznek azonban olyan stratégiák, amelyek az évek során bizonyíthatóan működtek sok cukorbetegnél, és talán még többeknek segítenek az egyáltalán nem stresszmentes ünnepek alatt is.

  1. Ütemezzük be a “bűnözést”. Érdemes “biztonsági szelepeket” beépítenünk a diétánkba. Ha tudjuk, hogy bizonyos napokon – vagy étkezések alkalmával – bármit ehetünk, akkor könnyebben lemondunk azokról a csábításokról, amelyek egész idő alatt ott vannak körülöttünk. Nem tragédia, ha kéthetente egyszer előfordul, hogy túl magas a vércukorszintünk, és ha tudjuk, hogy ehetünk a nagyi receptje alapján sütött beigliből, akkor könnyebben lemondunk a munkahelyünkön kínált előre csomagolt puszedliről, pogácsáról, kuglófról.
  2. Ne tartsunk otthon csábító ételeket! Az egyik leghasznosabb diétás tanács: Ha nincs ott, nem tudjuk megenni! Nagyon nehéz megállni, hogy a finomságokból csak néhány szemet vagy egy szeletet együnk. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a családtagok tiszteletbe tartsák ezt a helyzetet és ne tömjék tele a hűtőszekrényt olyan dolgokkal, amelyek megnehezítik egy cukorbeteg életét. Nagy szerencse lehet, ha az ünnepek alatt a család más tagjai által kedvelt ételek nem jelentenek csábítást!
  3. Legyen a hűtőben és a spájzban sok alacsony szénhidráttartalmú finomság. Könnyen beszerezhetőek a Diab-Pont Webáruházban vagy szakácskönyvünk alapján elkészíthetőek olyan alacsony szénhidráttartalmú finomságok, amelyek a cukorbeteg számára is fogyaszthatóak az ünnepi étkezések forgatagában.
  4. Tűzzünk ki magunk elé egy teljesíthető célt. Ha éppen fogyókúránk kellős közepén kezdődnek az ünnepek, ne keseredjünk el. Ebben az időszakban kiváló eredmény, ha súlyunk megtartását tűzzük ki célul, és nem hízunk pl. a november 24-i súlyunkhoz képest. Mindenki januárban kezdi a fogyókúrát, ami nagyban megkönnyítheti számunkra is az ünnepeket előtti rendszerhez való visszatérést.
  5. Ismerjük meg azokat a lelki okokat, amelyek a mértéktelen evéshez vezethetnek. Aki alacsony szénhidrát diétán van, annál a farkasétvágy csak akkor jelentkezik, ha enged a magas szénhidrátok csábításának. A legtöbb ember ezt személyes kudarcként éli meg és ezért gyűlöli önmagát, ami aztán még több evést eredményez. Hamarosan bemutatjuk az ehhez vezető okokat.
  6. Ígérjünk magunknak valamilyen ösztönző jutalmat. Tűzzük ki céljainkat, és ha elértük őket, akkor jutalmazzuk meg magunkat valamilyen nem ehető ajándékkel, amelyet egyébként nem kapnánk meg. Ez legyen valami olyan dolog, amire tényleg vágyunk. Nagyobb a dicsőség, ha családunk vagy barátunk is tud róla, esetleg segít a jutalom beszerzésében. Ha tudjuk előre, hogy valami igazán csábító jutalmat kaphatunk – pl. egy wellness hétvége januárban vagy egy szép pulóver -, akkor könnyebb lesz teljesíteni a célkitűzést is.
  7. Bocsássunk meg magunknak. Ha legjobb szándékunk és erőfeszítésünk ellenére sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk, ismerjük be, hogy emberek vagyunk, néha hibázunk és lépjünk tovább. A cukorbetegeknek egyébként is van elég leküzdenivalójuk, nem kell ezt még önutálattal is fokozni. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és ha ez nem elég, akkor próbáljuk újra – de nem a következő héten vagy a jövő hónapban, hanem azonnal. Gondoljuk át, hogy miért nem sikerült az előző próbálkozásunk, így új stratégiát dolgozhatunk ki, amely talán jobban fog működni a saját, egyedi személyiségünkkel.

Forrás: www.diabetesupdate.blogspot.com

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés